Rosetti is rajzolt vázlatokat a műhöz, de azokat sosem adták ki hivatalosan. Legtöbb rajza az "…égnek füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál" sort ábrázolja. A vers egyébként is kedvelt a preraffaelisták körében, ugyanis központi témájuk volt a tragikusan romantikus, gyönyörű nők alakja, épp, mint Leonoráé. A szimbolista Gustave Doré alkotásai hírnevüket tekintve messze túltesznek az előző kettőén. Doré képei 1883-ban jelentek meg, egy nagy-volumenű különkiadásként. Érdekesség, hogy a kiadó úgy hírdette meg a pályázatot, hogy Doré (a korszak egyik legnevesebb művészeként) már fel volt kérve az illusztrációk elkészítésére. Az átlagemberek persze ezt nem tudták, és ennek köszönhetően egészen kiemelkedő munkák is napvilágot láttak. Ilyenek például James Carling alkotásai. Poe volt Carling kedvenc költője. Osztozott Poe azon véleményén, mely szerint a legborzalmasabb szörnyek azok, amelyek a lelkünkben turkálnak. Carling saját elmondása szerint ő sokkal inkább a narrátor pszichéjére fókuszál mintsem a hollóra.
A diák csendben gyászolja szerelmét, amikor egy madár, egy holló kér hozza bebocsájtást. A diák némi vigaszt nyerni vél a madártól, szóba elegyedik bele; talányos, incselkedő kérdéseire mindannyiszor a tömör Nevermore (sohamár) a válasz, eleinte csak véletlenszerűen, majd a végefelé egyre riasztóbb értelmet nyerve. Much I marvelled this ungainly fowl to hear discourse so plainly, Though its answer little meaning—little relevancy bore; For we cannot help agreeing that no living human being Ever yet was blessed with seeing bird above his chamber door— Bird or beast upon the sculptured bust above his chamber door, With such name as "Nevermore. " Poe eredetileg papagájt akart a versbe írni, de aztán meggondolta magát, mivel, ahogy fogalmazott, a papagáj kvázi a madarak bohóca, és abszolút nem illett a versbe. Maradt hát a holló, amely szintén remekül tudja utánozni az emberi beszédet, és intelligens mivoltánál fogva jobban is passzolt a koncepcióba. But the Raven still beguiling all my fancy into smiling Straight I wheeled a cushioned seat in front of bird, and bust and door; Then, upon the velvet sinking, I betook myself to linking Fancy unto fancy, thinking what this ominous bird of yore— What this grim, ungainly, ghastly, gaunt, and ominous bird of yore Meant in croaking "Nevermore. "